4. rész

Save The Day

A hazaút csöndesen és felettébb kínosan telt. Én és Oli nem szóltunk egymáshoz és bár a fiúk próbálkoztak feldobni valami témát, a feszült légkör miatt az összes hamvába holt.
- Akkor sziasztok! - intettem, amikor a házunk elé értünk.
- Szia! Ne felejtsd el a holnapi válogatót! - mosolygott Ya Ou és a többiek után indult.
Hatalmasat sóhajtva csoszogtam a lakás felé és őszintén szólva fogalmam sem volt, hogy el kéne-e mennem másnap. Ez az előző kis baki Olival garantálja számomra, hogy minimum ezer év kell, mire újra rá tudok nézni anélkül, hogy el ne süllyednék szégyenemben.
A szobámba lépve Alexát láttam az ágyamon ücsörögni, ami a frászt hozta rám.
- Úristen! Te mit keresel itt? - kaptam a szívemhez, hangom enyhén hisztérikusan csengett.
- Nyugi, csak kíváncsi voltam, hogy sikerült a randid. - lóbálta a lábát.
- Először; nem randi. Másodszor; ha át akarsz jönni legalább írj egy sms-t, hogy ne kapjak szívrohamot. Harmadszor pedig pocsék volt. - sírtam el magam.
- Mi történt? - ugrott oda egyből és a hajamat simogatva próbált nyugtatni.
- Mindent elrontottam! Most már tudja, hogy bele vagyok esve! A barátságunknak vége! - fakadtam ki.
- Nyugi Bella! Biztos nem olyan vészes a helyzet! - próbált vigasztalni Lexa.
- Majdnem csókolóztunk. - szipogtam.
- Ó. Ó! - pislogott Alexa, próbálván feldolgozni az infót.
- Pontosan. Úgyhogy a legokosabb amit tehetek, hogy megyek és elásom magam a kertben!
- Idióta! - vágott tarkón - Ne dramatizáld túl a helyzetet! Egyszerűen tegyél úgy, mintha mi sem történt volna!
Kezemmel a ruha aljával babráltam és elgondolkodtam Lexa javaslatán. Igen, ez talán beválhat...
- Ez éppenséggel még kivitelezhető is, ugyanis a fiúk jelentkeztek az X-Faktorba és azt akarják, hogy menjek velük. Egyedül nem bírnám ki. Nem kísérnél el? - pislogtam rá angyalian.
- Ááá! Mindig is el akartam menni egy X-Faktor válogatóra! Jó hogy megyek! - pattant fel Lexi eszelősen vigyorogva.
- Akkor ezt megbeszéltük! - préseltem ki magamból egy mosolyt. Ezek után párnába fúrt fejjel sajnáltattam volna magam, de Alexa természetesen nem volt hajlandó elmenni, így kénytelen voltam azt csinálni, amit ő akart. Más néven vígjátékok, popcorn, és pletykák. Élni sem volt kedvem, nemhogy ilyeneket csinálni, de Lexa végül tényleg feljavította a napom.


Másnap reggel ádáz harcot vívtam az ébresztőórámmal, de ismét ő nyert. Kelletlenül másztam ki az ágyamból és a szekrényemhez csoszogva előrángattam belőle egy fehér Jack Danielses pólót, egy rózsaszín sortot és a szintén rózsaszín Converse-em. Átfésültem a hajam, gyors copfba fogtam, majd beledobáltam minden fontos cuccom egy fehér táskába és átmentem Alexáékhoz, hogy az anyukája vigyen minket az RTL székházához.
Lexa rendesen kicsípte magát, mintha nem is kísérők lennénk, hanem ő állna a színpadra.
- Te menj előre, nekem még el kell intéznem valamit! - tolt maga előtt Alexa, majd eltűnt a jelentkezők tömegében. Zavarodottan néztem utána, de inkább tettem, amit mondott.
Az RTL székházában csak úgy nyüzsögtek a jelentkezők, de nem volt nehéz kiszúrni Oli felzselézett szőke haját és onnan már csak fél másodperc kellett, hogy ráakadjak a többiekre.
Hezitáltam, hogy odamenjek-e, mivel Lexa magával vitte a bátorságomat is; végül tíz perc tétlen toporgás után megindultam a csapat felé.
- Sziasztok! - erőltettem mosolyt az arcomra.
- Bella, szia! - köszöntöttek vidáman, az ő vigyoruk azonban valódi volt.
- Egyedül jöttél? - kérdezte Ya Ou.
- Nem, Alexával, de neki még el kell intéznie valamit. - feleltem, zavartan babrálva a copfommal.
Olivér feltűnően csöndben volt és én sem tudtam mit mondani, így Peti magára vállalta a dumagép szerepét és különböző zenei dolgokról kezdett magyarázni. Ugyan semmit nem értettem az egészből, hálás voltam, hogy nem kell csöndben ücsörögnünk.
Jó egy órát ültünk ott, amikor hirtelen egy erőszakos kéz ragadta meg a felkarom és fordított maga felé. Megnémultam a félelmemben, de egyből megnyugodtam, amikor felfedeztem, hogy csak Lexa az.
- Hülye, a frászt hozod rám! - szidtam le a lányt, aki csak vigyorgott - Különben is, hol voltál eddig?
- Ezért álltam sorba. - mutatott a hasára, ahová egy sorszám volt fölragasztva - Én is jelentkeztem!
Tátott szájjal bámultam a számokat és komolyan nem tudtam, mit is mondhatnék. Ez a nap tele van maglepetésekkel!