5. rész

Sziasztok!

Most szokásomtól eltérően egy kis bevezetőt mellékelnék a részhez. Először is kötelességemnek érzem szólni, hogy mostantól nem tudom majd olyan sűrűn hozni a részeket, mert a félév közeledtével szinte minden héten témazárót írunk. Ennek ellenére természetesen igyekezni fogok, hogy minél hamarabb olvashassatok!
Másodszor szeretnék hatalmas köszönetet mondani azoknak az olvasóknak akik rendszeresen pipálnak, vagy kommentelnek, hisz innen tudom, hogy tetszik nektek a blog és van értelme csinálnom! Szóval hatalmas köszönet nektek!♥
Harmadszor iszonyúan röstellem, hogy ilyen rövid lett! A következőt igyekszem hosszabbra írni!
És végül de nem utolsó sorban; ezt a rész Slott Viviennek ajánlom, aki hű olvasóm és tegnap este a lelkemre kötötte, hogy ma mindenképpen legyen rész. Úgyhogy remélem most örülsz Vivi!♥

Maybe You're Right

El sem hiszem, hogy Alexa is indul az idei X-Faktorban. Jó, oké, jó hangja van, sőt gyönyörű, de azt hittem, ha ilyen nagy horderejű döntést hoz, arról én is tudni fogok.

De tényleg téged ez zavar? Nem inkább az, hogy Lexa sokkal többet fogja látni a fiúkat és kevesebbet lesz veled? - tudatalattim alattomos gondolatokkal lepte el az elmém, én pedig igyekeztem megcáfolni ezeket a szörnyű dolgokat. Még akkor is, ha valahol mélyen tényleg igaza volt a hangnak.
- Mi jövünk! - pattant fel hirtelen Ol, visszazökkentve a jelenbe. A többi fiú is szedelőzködni kezdett és megindult a színpad felé. Alexa és én is követtük őket, keresztül a hatalmas tömegen, egyenesen a színpad előttig, ahol Benbe botlottunk.
Oké, mindig is tudtam, hogy Istenes Bence oltári helyes csávó, de élőben még jobb volt! Lelkes, szórakoztató kisugárzása volt, ami belengte az egész helységet, oldva a feszültséget.
- Sziasztok! - köszöntött minket vigyorogva - Vegyes banda vagytok?
- Dehogy! - tiltakoztunk azonnal, mind a hatan egyszerre.
- Mi így, négyen vagyunk egy csapat, ő szólóban próbálkozik, ő pedig kísért minket. - mutogatott Oli.
- Rendben, akkor sok szerencsét! - mosolygott Ben és útjára engedte a fiúkat.
Amikor kiléptek a mentorok elé a szívem úgy dobogott, mintha én is mellettük álltam volna a sok vizslató szempár kereszttüzében. Izgultam értük. Noha még nem hallottam őket együtt zenélni, biztos voltam abban, hogy hatalmas bulit fognak csinálni a színpadon.
Olly Murs Troublemaker-je kezdődött és a fiúk énekelni kezdtek. Hangról hangra jobbak lettek, beleélték magukat a dalba és mindenki tapsolt. Aztán jött Olivér rap része. Istenemre mondom, fantasztikus volt! Nem tudtam róla, hogy tud rappelni, azt meg főleg nem, hogy ilyen profin tolja! Ha Ben nem figyelt volna minket, esküszöm elkezdtem volna visítozva ugrálni és tapsolni mint ahogy a kishúgom szokott.
- Baromi jók! - szólalt meg Alexa, ahogy a srácok befejezték a dalt és az üdvrivalgás betöltötte a teret. Én csak pislogtam és bólogattam, úgy vártam az ítéletet. Természetesen tudtam, hogy egy ilyen produkció után megkapják a négy igent, mégis eszeveszetten tapsoltam, amikor a mentorok ki is mondták azt.
- Gratulálok! Fantasztikusak voltatok! - öleltem végig mind a négy fiút, amin ismét visszatértek hozzánk.
- Köszönjük! - mondta Benny, arcáról akarva se lehetett volna levakarni az ezerwattos mosolyt.
- Remélem én is ilyen sikeres leszek mint ti! - utalt Lexa a kinti tömegre, akik még mindig elragadtatottan társalogtak odakint.
- Bízunk benne! - kacsintott Ya Ou, Alexa pedig fülig pirult.
Óhó! Mik vannak itt! Otthon alaposan ki kell faggatnom ezt a lányt!
A fiúkkal megbeszéltük, hogy majd este összefutunk Oliéknál ünnepelni, aztán már le is léptek, így csak ketten maradtunk Lexával. Örültem, hogy nem kell estéig várnom a kérdésekkel, úgyhogy rá is zúdítottam az összeset, ami a fejemben volt:
- Láttam hogy néztál Ya Ou-ra az előbb és egyből levettem, hogy bejön neked. - kezdtem - Megkérdezzem Olitól, hogy van-e barátnője? Vagy Ya Ou-tól, hogy tetszel-e neki?
- Jézus, Bella, nyugodj meg! Csupán működik köztünk a kémia, ennyi az egész.
- Oli szerint a kémia az egyik legfontosabb! - húzogattam a szemöldököm.
- Ugyan, Bella! Te semmit nem tudsz erről az egészről! Életedben nem volt egy barátod sem, mert te azzal voltál elfoglalva, hogy a legjobb barátod után epekedj, aki le se szarta a fejed évekig! - vágta hozzám.
Úgy éreztem, mintha valaki ráült volna a mellkasomra. Fulladoztam és nem értettem, Alexa miért csinálja ezt. Mi rosszat mondtam?
- Neked meg mi a fene bajod van? - csattantam fel végül.
- Az, hogy mindig beleszólsz mindenbe, pedig kurvára fogalmad sincs semmiről!
- Jó! Tudod, mit? Sajnálom, hogy azt hittem, hogy vagyunk olyan jó barátok és elmondhatom a véleményem a dolgokról! Innentől kezdve akár fel is fordulhatsz! Csá! - intettem hanyagul és a táskámat felkapva elviharzottam.
Az augusztusi meleg mellbe vágott, a nap égette a bőröm, de arcomról hűvös könnyek csorogtak.
Miért nem tudom magam mellett tartani a barátaimat? Miért löknek el maguktól? Mi a baj velem?