23. fejezet

I knew you were trouble

Olivér karja körülöttem, lehelete a nyakamat csiklandozza, a napfény pedig beragyog az ablakon. Rég volt ilyen szép reggelem. Aztán rájöttem, hogy hétfő reggel van, én pedig brutálisan nagy késésben vagyok.

A szőke fiú meg sem rezdült, amikor őrült módjára kiugrottam az ágyból és előkotortam a táskámból a tegnap elcsomagolt ruháimat. Egy örökkévalóságnak éreztem, mire sikerült felrángatnom magamra a farmert, a pulcsit, plusz a cipőm, aminek bekötésével szintén rengeteget bajlódtam. Életemben nem késtem még el a suliból és nem ma akartam elkezdeni.
A lakás nappalijában Bencébe botlottam, aki egy tál müzlivel nézte a tévét.
- Jó reggelt! - mosolygott rám.
- Neked is! Ne haragudj, de rohanok! Olivérnek mondd meg, hogy suliba mentem, oké? - kértem, aztán választ sem várva rohantam, mint az őrült. A liftben toporogva S.O.S. hívtam Lillát.
- Igen?
- Figyi, Lillu! Nagy bajban vagyok, kimentenél az ofőnél? Mondd, hogy kiment a bokám, úgyhogy kések reggel! Ugye megteszed?
- Persze! Mi történt?
- Tegnap a faktorosokkal buliztam, aztán Olivérnél aludtam és nem volt beállítva az ébresztő. Kb. fél órára vagyok a sulitól, szóval tuti kések tíz percet.
- No para, remekül hazudok!
- Ezer hála! Imádlak! - hálálkodtam, majd rohanva tettem meg az utat a villamosmegállóig. Természetesen a sárga dög épp az orrom előtt csukta be az ajtajait és nem szándékozott őket kinyitni. Dühös morgást hallattam, amitől a mellettem állók megkérdőjelezték a mentális épségem. Lehet még ennél is jobb reggelem?

Negyed órás késéssel estem be a terembe, mesterien sántítva, amitől Kati néni szíve meglágyult, és csak annyit fűzött a dologhoz, hogy siessek a bekapcsolódással. Engedelmesen mosolyogtam, majd győztes mosollyal indultam a helyemre, ahonnan Lilla mosolygott vissza rám.
- Nem is tudtam, hogy ennyire jó színész vagy - súgta, miközben a tanárnő valami német monológról szónokolt a táblánál.
- Én sem - vontam vállat.
- Lilla, megismételnéd? - csattant Kati néni hangja.
- Én... izé... Sajnos pont nem figyeltem, mert Bellának mutattam, hogy hol tartottunk! - emelte fel a könyvet bűnbánó tekintettel.
- Rendben, de többet ne halljam a sutyorgásotokat!

Angyali mosollyal bólogattunk, majd inkább írásban kommunikáltunk tovább.
Ha valamivel, akkor a hétfői hét órával alaposan meg lehet kínozni a diákokat. A nap végét jelző csengő után nulla életkedvem sem volt, mégsem tudtam nemet mondani Mikinek (igen, az MDC-ből), amikor meghívott sütizni azzal az indokkal, hogy egy nagyon fontos TOP SECRET dolgot szeretne velem megbeszélni.
Gyorsan kontyba fogtam a hajam, az átizzadt pólót és a koszos nadrágot bedobtam a sarokba, felrángattam magamra egy kényelmes, de vállalható macinacit, plusz egy sima, fehér pulcsit és már rohantam is.
A Corvin sétány az X-Faktor idejére konkrétan második otthonommá vált, tekintve, hogy a legjobb barátnőm és a pasim is idecuccolt egy időre.

Fáradtan, mégis lelkesedést színlelve érkeztem a kis cukrászdába, amelynek egyik sarokasztalánál Miki várakozott. 

- Szia! - köszöntöttem két puszival.

- Szia! - sóhajtotta nulla életkedvvel.

- Mi a helyzet? A show miatt vagy kibukva? - tettem a kezem az övére. Sosem voltam nagy ász a vigasztalásban, de igyekeztem kihozni magamból a maximumot. Miki klassz srác és utálom letörve látni. Sokkal jobban áll neki, ha azt az ezer wattos mosolyát villogtatja.

- Más jellegű a probléma - túrt a hajába, amire annyira büszke.

- Mesélj! - dőltem hátra, és a hatás kedvéért még a kezemmel is intettem.

- Van egy lány... - kezdte, és közelebb hajolt. Vettem az adást, úgyhogy én is hasonlóképp hajoltam az asztalra.

- Nem ismerem hosszú ideje, de egyszerűen tökéletes! Tehetséges, gyönyörű, néha kicsit hiperaktív, de elbűvölő! - sóhajtott. Ez a hang kísértetiesen hasonlított arra a hangra, amit én adok ki, amikor Olivérről beszélek.

Mintha csak a sors tréfája lenne, az említett szőkeség lépett be az ajtón. Ahogy meglátott minket Mikivel közel hajolva sutyorogni, egyből félreértette az helyzetet. Miért is történik velem mindig valami szappanoperába illő fordulat? Túl nagy kérés lenne egy unalmas, meglepetés nélküli élet? Úgy tűnik, igen.

Olivér gyors léptekkel közelített felénk, szeméből tisztán kiolvasható volt a düh. A jelenet szagot megérezve hátradőltem és vártam a barátom féltékenységi rohamát.

- Mégis mi a fene folyik itt? - morogta visszafolytott dühvel.

- Miki, ezt majd máskor folytatjuk, oké? -pillantottam a fekete hajú fiúra.

- Biztos? - nézett bizalmatlanul Olivérre. Mit ne mondjak, a szőke elég ijesztően festett.

- Persze, majd hívlak! - mosolyogtam biztatóan és figyeltem, ahogy elhagyja az üzletet.

- Miért érzel késztetést arra, hogy jelenetet rendezz, akárhányszor egy másik sráccal látsz? Könyörgöm, még csak nem is flörtöltünk! - néztem végre Olira.

- Nem úgy tűnt! - tette karba a kezét.

- Ja, hogy többet adsz a látszatra, mint a saját barátnőd szavára? Én kérek elnézést.

- Megbocsájtok - mosolygott rám.

- Te teljesen hülye vagy? Érzékeld már a szarkazmust, te barom! - fortyantam föl. Megjegyzem, jogosan.

- Nem tudom, milyen jogon hülyézel le, amikor nemrég te ücsörögtél itt egy sráccal összebújva! - dühöngött.

- Csak beszélgettünk! - emeltem föl a hangom. Nem akartam jelenetet csinálni, de Olivér annyira kihozott a sodromból, hogy már az se érdekelt, ha kidobnak a cukrászdából.

- Bocs, hogy nem hiszek neked, de azt írtad, délután nem érsz rá, mert tanulsz, azóta meg fel sem veszed a rohadt telefonod! - vádolt.

- Tanulni akartam, de Miki írt, hogy S.O.S. beszélnie kell velem. A telefont meg azért nem vetten fel, mert suli után elfelejtettem visszahangosítani. Kövezz meg érte!

- Találj ki valami jobbat, ha engem akarsz átverni - fintorgott.

- Ebben csak az a szép, hogy igazat mondtam. De köszönöm. Most jöttem rá, hogy a kapcsolatunknak nincs jövője. Nincs szükségem egy olyan pasira, aki minden percben tudni akarja, kivel mit csinálok és folyton féltékenységi jelenetet rendez! További szép napot! - intettem, majd filmbe illően hátat fordítottam Olivének és kirobogtam az üzletből. Kapcsolatunk végét jelentette, hogy ő mindvégig csöndben ácsorgott és meg sem kísérelt utánam jönni.