22. fejezet

Hey darlings!

Sikerült még nyaralás előtt befejeznem a részt, ráadásul most még a hosszával is meg vagyok elégedve (a tartalmával meg főleg). Így utólag elnézést kérek a múltkori részért, visszaolvasva már egyáltalán nem tűnik jónak, szóval remélem, ezzel kárpótolni tudlak titeket azért a borzalomért!

A következő rész majd csak jövő hónapban lesz, de szerintem a mostanihoz hasonló minőségre megéri várni!

További szép napot és jó olvasást!

Big hug,

Aura

Right there

A legtöbb tizenhat éveshez méltón én is szeretek bulikba járni, néha inni egy kicsit (semmiképp sem lerészegedni) és persze a haverokkal lógni. A házibulik tompa fénye, a sok összezsúfolódott ember, némi pia és rengeteg tánc az, ami teljessé tesz egy unalmas hétvégét. Azonban ez az atmoszféra nem épp a legideálisabb, ha épp keresel valakit.

Hiába táncoltam keresztül a lakást, Olivér teljesen felszívódott. Konkrétan hihetetlen, hogy hogyan lehetséges ez, mindenesetre a szőkeségnek nyoma sem volt. Csalódottan adtam fel a vele kapcsolatos romantikus terveimet, és inkább kisétáltam (kiszenvedtem) magam az erkélyre, hogy némi friss levegőt szívjak.

Hátamat a korlátnak vetve csúsztam le a hűvös kőre, és fejemet hátrabillentve kezdtem szemlélni a csillagokat. Már amennyi a városi fényszennyezés miatt látható volt. Hirtelen eszembe jutottak a nagymamámnál töltött hetek vidéken, amikor szintén egyedül feküdtem egy pléden a hátsó kertben és csak figyeltem a fényes pontokat az égen. Alig lehettem tíz éves, de határozottan állítottam, hogy én bizony csillagász leszek. Nos, mostanra igazán elsodródtam attól a pályától, tekintve, hogy a matek meg fizika eléggé kifog rajtam. Mindenesetre jó visszagondolni, hogy milyen álmokat kergettem kisgyerekként.

Gondolataimból Bence ragadott ki, ahogy egy dzsekit terített a vállamra. Hálásan pislogtam rá, hogy legalább ő nem feledkezett meg az őszi hidegről, és egy intéssel jeleztem, hogy van még mellettem egy szabad hely.

- Mi újság? - huppant le mellém.

- Kifújom magam és közben romantikusan bámulom a csillagokat.

Bencét megmosolyogtatta a válaszom.

- Régen én is ezt csináltam esténként. Kívülről fújtam az összes csillagképet.

- Meg kellett volna tartanod ezt a tudást. Jól lehet vele csajozni - nevettem.

- Gondolod? - vonta föl a szemöldökét, igyekezett komoly maradni.

- Engem tuti levennél a lábamról. Csillagásznak készültem, de beláttam, hogy túl szőke vagyok hozzá - döntöttem hátra a fejem, figyelmem ismét a csillagokra összpontosult.

- Hát, talán össze tudok szedni neked valamit - köszörülte meg a torkát Benny.

- Megköszönném - kuncogtam.

- Oké, tehát az ott a göncöl szekér - mondta, majd keze bekúszott a látóterembe és körberajzolta a csillagok láncolatát az égen.

- Kösz, Einstein, ennyit én is tudok - toltam el a kezét nevetve.

- Nyomás alatt csak ennyi telik tőlem - nevetett ő is.

- Ne fogd rám, te dicsekedtél! Kívülről fújtam az összes csillagképet bla, bla annyira okos vagyok! - gúnyoltam ki játékosan.

- Nem is értem, hogy bírnak meglenni a közeledben. Kifejezetten bosszantó vagy! - borzolta össze a hajam.

- Ezt bóknak veszem! - nyújtottam rá nyelvet, és igyekeztem visszarendezni szőke tincseimet megszokott helyükre. Bence jóízűen kinevetett, aztán végre kibökte, amit akart.

- Olivérrel most jártok?

- Jesszus, micsoda témaváltás! - lendítettem a kezeimet az ég felé, és most rajtam volt a sor, hogy kinevessem. - Mért érdekel ennyire?

- Mindenkit ez érdekel! - vigyorgott.

- Igen... Azt hiszem - böktem ki szégyenlős mosollyal.

- Óóó - imitált lányos hangot Benny, majd elnevette magát.

- Nem mintha nem imádnám, ahogy kiröhögsz, de ha már Olivérnél tartunk, elmondanád, merre találom? - sóhajtottam, és meglöktem a vállát, hogy hagyja már abba.

- Utoljára a konyhában láttam.

- Köszi - álltam föl és leporoltam a nadrágomat - Majd találkozunk, addig frissítsd fel az emlékeid a csillagképekről, édes!

- Mindenképp - vigyorgott, majd a telefonja rezegni kezdett, ő pedig a füléhez emelve a készüléket kezdett el vadul aházni a vonal másik végén lévő illetőnek.

A kinti hűvös után a benti fülledtség szó szerint mellbe vágott, és immár erőszakosabban préseltem keresztül magam az embertömegen, akik most éppen valami lassabb számra dülöngéltek ide-oda.

Benny instrukciójának hála annyi idő után végre megtaláltam a keresett személyt, aki a körülötte állókkal ellentétben teljesen józan volt. Mosolyogva indultam meg felé, ő pedig kinyújtott kézzel várt.

Belesimulni az ölelésébe olyan volt, mintha hazatértem volna. A klisés pillangók szárnyra kaptak a gyomromban, mélyen beszívtam az illatát és csak elmerültem a pillanatban. Hallottam szapora szívverését, ami szinte tökéletes összhangban volt az enyémmel. Megmosolyogtatott a tény, hogy én ugyanolyan hatással vagyok rá, mint ő rám. Talán nekünk tényleg együtt kell lennünk.

Kis idő múlva Olivér elengedett, de csak éppen annyi időre, hogy kezeit az arcomra tehesse és megcsókolhasson.

Ha az előbb már attól az öleléstől majd' elaléltam, a csókjára új kifejezést kéne kitalálni. A térdeim konkrétan remegtek, és csak az akadályozott meg az összecsuklásban, hogy Olivér pólójába kapaszkodva húztam magamhoz egyre közelebb és közelebb a fiút, amíg már egyetlen papírlapot sem lehetett volna becsúsztatni közénk.

- Menjetek szobára! - javasolta a mellettünk elhaladó Ákos, amivel szétrobbantotta a mi kis privát buborékunkat. Mindig elfelejtem, hogy igazából nem egy filmben élek. Itt nincs romantikus zenei aláfestés a csókok alatt és az emberek folyton folyvást bele fognak rondítani az idilli jeleneteinkbe, nem pedig elragadtatottan "óóó"-zni.

- A szobánkban most nincs senki - suttogta a fülembe Oli. Az ütő is megállt bennem, ahogy ezt kijelentette, és most kivételesen nem a szerelemtől.

Én tényleg teljes szívemből szeretem ezt a fiút, de perpillanat egyáltalán nem akartam elveszteni a szüzességem. A személlyel nincs semmi bajom, a hellyel és az idővel annál inkább.

- Én... izé... nem...- makogtam pipacspirosan.

- Ne aggódj, nem lesz semmi, amíg nem akarod! - simogatta meg a fejem búbját, majd finom puszit lehelt a homlokomra.

- Köszönöm - mormogtam, és éreztem, ahogy az előbb keletkezett hatalmas gombóc eltűnik a torkomból. Olivér mosolyogva kulcsolta az ujjait az enyémekre, majd megindultunk a szobája felé. Az ajtóban felkaptam a lehajított táskám, és heves szívdobogás közepette követtem Olivért.

Az ő szobája nem különbözött sokban Alexáétól, csupán annyiban, hogy precízen ki voltak rakosgatva a rajongóktól kapott ajándéktárgyak. Mosolyogva járattam végig a tekintetem a plakátokon és a plüssökön, de figyelmem hamar elkalandozott, ahogy Olivér keze fel le járt a derekamon, miközben mögöttem állt. Lehunytam a szemem és pár pillanatig csak a jóleső érzésre figyeltem, meg a fiú meleg leheletére a nyakamon, aztán megfordultam, hogy ajkaimat az övéire szoríthassam.

Nem tudom, normális-e, hogy a nap minden egyes percében csak csókolni akarom, hozzá akarok bújni és vele maradni, ha lehet, örökké. Lévén, hogy nem vagyok szakértő párkapcsolatok terén (mivel ez az első), azt hiszem ez a szerelem. Azt hiszem, meg tudok barátkozni az érzéssel. Persze csak addig, amíg Olivér minden csókomra ilyen heves odaadással válaszol.

Lassan araszoltunk az ágyához, majd finoman ledöntött rá, ő pedig fölém mászott. Karjai a fejem mellett támaszkodtak, ahogy elszakadt tőlem. Alsó ajkamba harapva vártam, hogy mondjon valamit, de Olivér csak némán pislogott le rám, arcán fokozatosan ömlött el a mosoly.

- El sem hiszem, hogy ilyen csodálatos barátnőm van - suttogta végül.

- Pedig elhiheted - súgtam vissza. Nem mertem hangosabban beszélni, nehogy tönkretegyem a hangulatot.

Olivér lassan simított végig a járomcsontomtól a nyakamig, majd ugyan ezt az utat végigjárta, de immár puszikkal hintve be a bőrömet. Légvételem akadozóvá vált, félő volt, ha tovább megy szó szerint eláll a lélegzetem.

Mintha csak megérezte volna, Oli visszatért az ajkaimhoz, hogy megkíméljen. Nyelve érzékien simította végig alsó ajkam, én pedig nem haboztam bejutást adni neki. Kezeim szőke hajába túrtak, lábamat a dereka köré kulcsoltam, így szorítva őt közel magamhoz. Nyögtem, ahogy megéreztem őt ruhán keresztül, majd még egyet, ahogy egyik keze becsúszott a pólóm alá.

Igaz, a szexre még nem álltam készen, de ez a fajta romantika határozottan az ínyemre volt. Remélem, Olivér tényleg megérti ezt az egészet és vár addig, amíg készen nem állok rá.