6. rész

Love Money Party

A veszekedés Alexával nem tántorított el attól, hogy este átmenjek Olivérhez bulizni, sőt csak még biztosabb lettem benne, hogy ott a helyem!

Magamra kaptam a halványbarna nadrágom, a fekete, kereszt mintás hosszú ujjúm, belebújtam a fekete magassarkúmba végezetül pedig vörös rúzst kentem ajkaimra.

- Hová, hová? - kérdezte anya felvont szemöldökkel, amikor igyekeztem feltűnésmentesen kislisszolni.

- Olihoz. - vontam vállat, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy este csak úgy lelépek egy fiúhoz.

- Ilyen ruhában? Mikor jössz? Alexa is megy? - szegezte nekem a tipikus "aggódó anyukás" kérdéseket.

- Igen, nem tudom, igen. - válaszoltam meg őket sorrendben. Az Alexás részben ugyan nem voltam biztos, sőt reméltem, hogy nem szándékozik menni, de tudtam, hogy anya egyedül soha nem engedne el egy huszonegy éves fiúhoz. Még akkor sem, ha Olivért konkrétan pelenkás kora óta ismeri.

- Akkor rendben. - sóhajtotta megadóan - Éjfélre jó lenne, ha itthon lennél!

- Megpróbálok! - ígértem angyalian és már ott sem voltam.

Az út alig húsz percet vett igénybe gyalog, ami alatt maximumon hallgattam Miley Cyrus legújabb albumát, szigorúan koncentrálva a szövegre, nehogy az agyam elkalandozzon és kivesézze a délelőtti veszekedést Lexával. Abból elég volt az az egy óra, amit a szobámba zárkózva töltöttem...

Olivér lakása előtt állva még pár pillanatig hallgattam a kiszűrődő zenét és nevetést mielőtt becsengettem volna. Végül megnyomtam a csengőt és egy vigyorgó Ya Ou tárta előttem szélesre az ajtót.

- Bella! Jó újra látni! - ölelt magához.

- Szia Ya Ou! Én is örülök neked! - öleltem vissza mosolyogva.

- Egyedül? - kérdezte, miközben kicsit odébb állt, hogy bemehessek.

- Igen. Alexa egyértelműen az értésemre adta délelőtt, hogy nem kíváncsi rám. - vontam vállat nemtörődömséget színlelve.

- Hagyd rá! Majd észhez tér! - legyintett Ya Ou és benavigált a zsúfolt nappaliba.

A többi három fiún kívül még tízen tartózkodtak a nem épp hatalmas helységben, így egy csöppet sokan voltunk. Rajtam kívül négy lányt fedeztem fel és gyors fejszámolás után megállapítottam, hogy tíz fiúval vagyunk körülvéve.

A csajok a kanapén ücsörögtek, körülöttük legyeskedett az összes fiú, kivéve Benny-t, Olit és Szikit, mert ők a fotelekben ülve beszélgettek egy-egy doboz sörrel a kezükben.

- Sziasztok! - léptem oda hozzájuk tettetett lazasággal.

- Szia! - mosolyogtak rám. Igaz, Oli inkább a dekoltázsomra vigyorgott annyira. Remélem nem szándékozik többet inni, mert már így is furcsán áll a szeme, ráadásul hatalmas seggfej tud lenni, ha részeg.

- Mi újság? - huppantam le Olivér foteljének a karfájára.

- Ünneplünk és egyben megbeszéljük, mi lesz a stratégiánk a versenyre. - ismertette a helyzetet Benny.

- És mi lesz? - tudakoltam

- Az titok! - somolygott Oli, majd egy laza mozdulattal az ölébe húzott. Meglepődtem, de nem volt ellenemre a dolog. Olivér öle kényelmes volt, leszámítva, nos... a dudort, amin ültem.

Ezután a téma a magánéletre terelődött, pontosabban a párkapcsolatokra.

Ya Ou, Sziki és Benny ódákat zengett a barátnőjükről és mérhetetlen elkeseredéssel vették tudomásul, hogy a verseny miatt nem lesz rájuk annyi idejük.

Ezzel szemben Oli Úr csak a sörét kortyolgatta és feltűnően lapított. Szívesen rákérdeztem volna a dolog apropójára, de túlságosan gyáva voltam. Helyette Szikit támadtam le, amikor kimentünk a konyhába áfonyás pezsgőkoktélért.

- Öhm, Sziki...? Tudsz valamit Oliról? Mármint, hogy mért hárított, amikor a barátnőkről volt szó? - puhatolóztam.

- Hát, Oli és a barátnője sokat veszekedtek mostanában, de végül mindig kibékültek. Most viszont nagyon úgy látszik, hogy vége, mert a lány talált valami angol csávót. - fintorgott Peti.

- Ó! - lepődtem meg, bensőmben vegyes érzelmek kavarogtak. Sajnáltam Olit és ostobának tartottam a csajt, amiért dobta őt. Most komolyan azt gondolta, hogy találhat Patocska Olivérnél jobb srácot? Szegény, szegény, ostoba lány... Másrészről viszont... Olivér szingli!

Tudatalattim furcsa, energikus örömtáncot lejtett, kifejezve határtalan örömét. Arcán egy cseppnyi bűntudat sem látszott pofátlan viselkedése miatt.

Miért kéne szomorúnak lennem? Azóta vársz erre a srácra, mióta tudod, mi az a szerelem! - intett le tudálékosan. Sóhajtva adtam igazat neki, arcomra várakozó mosoly ült.

Most vagy soha! - buzdított a kis belső hang, én pedig követtem az utasításait. Nagy levegőt véve visszatértem a nappaliba és elfoglaltam a helyem Olivér ölében.

- Hiányoztál. - mormogta a fülembe és most, hogy ezt szingliként hallottam tőle, kellemes kis bizsergés futott végig a gerincem mentén.

- Valóban? - vontam föl a szemöldököm és igyekeztem meggátolni a hangom remegését.

- De még mennyire! - suttogta, leheletét a nyakamon éreztem. Nagyot nyeltem és próbáltam nyugalmat erőltetni magamra. Többé kevésbé sikerült is.

Ekkor felcsendült a hangszórókból Selena Gomez Undercover című száma, ami mostanában nagy kedvencem.

- Táncoljunk! - néztem Olira csillogó szemmel.

- A-a! - rázta a fejét elutasítón.

- Jó! - dobtam hátra a hajam a vállam fölött - Akkor fogd meg a poharam! - nyomtam a kezébe a pezsgőkoktélt, majd választ sem várva felpattantam és a szoba közepére siettem.

Természetesen esélyem sem volt, hogy ennyi szingli fiú között egyedül maradjak, hisz egy homok barna hajú srác egyből csatlakozott hozzám.

A mozgása idomult az enyémhez, jó érzéke volt a tánchoz, így meg mertem kockáztatni, hogy hivatásos táncos.

- Benji vagyok! - súgta a fülembe, amikor neki háttal táncoltam.

- Bella! - mosolyogtam rá.

- Örülök, hogy megismerhetlek! - vigyorgott, kezét a csípőmre simította.

Mielőtt bármit reagálhattam volna, Olivér termett előttem, elhúzott Benjitől és birtokló ölelésbe vont.

- Te hozzám tartozol! - nézett le rám, tekintete perzselő volt. Némán bólintottam, a torkomban hatalmas gombóc keletkezett.

- Helyes! - mosolyodott el, majd közelebb hajolt és megcsókolt.