8. rész

Crazy Kids

Lustán nyújtózkodva ébredeztem, csukott szemmel is érzékeltem a kinti szikrázó napsütést. Álmosan nyöszörögtem, de mégis kinyitottam a szemem. Tekintetem előtt az alvó Olivér rajzolódott ki. Ajkaim automatikusan mosolyra húzódtak látványától és olyan boldognak éreztem magam, hogy legszívesebben az egész világot átöleltem volna. Mire nem képes a szerelem?
- Miért bámulsz? - dünnyögte Oli.
- Ébren vagy? Akkor bocsi. - vigyorodtam el.
- Akármeddig nézhetsz, ha kapok érte egy csókot! - vigyorgott ő is én pedig teljesítettem a kívánságát.
- Mik a terveid mára? - feküdtem a mellkasára.
- Délelőtt üresjárat, délután próba a srácokkal. - simogatta a hajam.
- Akkor csinálunk valamit délelőtt?
- Nem szobafogságban vagy?
- De, de nincs kedvem itt maradni. Inkább elmegyek apuhoz pár napra. Úgyse láttam június óta. - vontam vállat.
- Megbeszélted anyukáddal? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Nem. - közöltem lazán. - Úgyis mindig a mostohabaromnak hisz. Észre sem fogja venni, hogy eltűnök pár napra.
- Most elkezdhetnék érvelni, hogy miért rossz, amit csinálsz, de úgyis mindig a saját fejed után mész! - forgatta a szemét.
- Jó meglátás! - nevettem - De most takard el a szemed mert átöltözöm!
- Muszáj? - pislogott ártatlanul.
- Igen! - nyomtam az arcába a párnám, majd kipattantam az ágyból.
Kihalásztam a szekrényemből egy sötétkék trikót, egy farmersortot, valamint egy fekete sarut és a létező leggyorsabban kapkodtam fel őket magamra, hogy Olivér semmit se lásson. Becsületére legyen mondva, meg sem próbált lesni.
- Oké! Bepakolok pár dolgot a táskámba és mehetünk is!
- A bejáraton megyünk? - kérdezte visszavéve az ingét és a nadrágját, amit tegnap levett alváshoz. Lebiggyesztett ajakkal konstatáltam, hogy már nem gyönyörködhetek tökéletes felsőtestében, aztán kapcsoltam, hogy válaszolnom kéne.
- Dehogy! Lehet, hogy szőke vagyok, de nem hülye! Az ablakon át megyünk! - kacsintottam.
- Oké! - nevetett.
- Csak utánad! - tártam ki az ablakot.
- Figyeld a mestert! - vigyorgott, majd kecsesen átugrott a párkányon, megkapaszkodott a falon futó borostyánban és már lent is volt.
- Nem rossz! - kiabáltam le.
- Kikérem magamnak, ez tökéletes volt!
- Ha te mondod... - forgattam a szemem.
- Tudsz jobbat? - vonta föl a szemöldökét.
- Én nem mászom, hanem ugrom! - közöltem vele, majd felkapaszkodtam a párkányra - Kapj el!
A zuhanás csupán egy fél pillanat volt, utána már Olivér karjai tartottak erősen.
- Bolond lány. - suttogta a hajamba.
- Bolond fiú. - csókoltam meg.
Idilli pillanatunkat a mostohabarom zavarta meg, amikor kiordított az ablakon.
- Izabella! Mit képzelsz, mit csinálsz?! Szobafogságban vagy!!!
- Futás! - ragadtam meg Oli karját és röhögve futottunk el a helyszínről.