12. rész

Shine Ya Light

Ma este bemutató!

Ez az egy gondolat zakatolt a fejemben, miközben a főpróbára igyekeztem. A tegnappal ellentétben ma nemhogy nem késtem, de én érkeztem elsőként. Még Krisztát is sikerült megelőznöm, amiért képzeletben vállon veregettem magam és egy pirospontot firkantottam a nemlétező füzetkémbe.

A vizemet letettem a sarokba és pár percet nyújtottam, mielőtt elkezdtem volna a táncot. Hagytam, hogy a ritmus magával ragadjon és az önfeledt pörgés-forgásban azt vettem észre, hogy eltértem a koreográfiától és a saját fejem után menve kreáltam újabb és újabb mozdulatokat.

Hirtelen elhallgatott a zene, én pedig zavartan pillantottam a lejátszó mellett álló Krisztára.

- Ez a mozgás... - kezdte, de közbevágtam.

- Eltértem a koreográfiától, tudom, de ez csak hülyülés volt! - szabadkoztam.

- Félreértesz. Tetszett, amit csináltál. Meg tudnád ismételni?

Félénken bólintottam és a zene újraindultával próbáltam rekonstruálni az előbbi lépéseket.

- Beleépítjük a show-ba! - közölte Kriszta.

- De nem kockázatos ez fél nappal a műsor előtt? - hökkentem meg.

- De az. Úgyhogy remélem nem fogom megbánni, hogy bízom benned!

A kezdésig már csak negyed órám volt hátra és koncentrálás helyett a függöny mögül leskelődtem. Tudtam, hogy nem fog eljönni senki, hogy megnézzen (apa dolgozott, Oli X-Faktorozik, anyáék meg szimplán le se szarnak), de azért mégiscsak jó lett volna ismerős arcokat látni a nézőtéren.

Sóhajtva vettem át a fellépőruhám, vigyázva, nehogy elkenjem a sminkem.

- Bella, öt perc és kezdés! - kukkantott be hozzám Regi, az egyik csapattársam.

- Oké, köszi, hogy szóltál! - erőltettem mosolyt az arcomra.

Mély levegő, Bella! Meg tudod csinálni! - próbált lelket önteni belém a tudatalattim. Én próbáltam hinni neki, tényleg, de nem lehet mit tenni, ha elkap a fellépés előtti izgalom.

Még egyszer utoljára kilestem a függöny mögül és majdnem félrenyeltem a vizem, amikor apát, Lucát és a négy fiút láttam manőverezni a második sor közepe felé.

Eljöttek! - dobbant meg a szívem és halvány mosoly kúszott az arcomra. Nincs mese, innentől mindent meg kell tennem, hogy ma százhúsz százalékot nyújtsak!

- Kezdünk! - viharzott el mellettem Kriszta és a színpadra libbentve felkonferálta a csapatunk.

- Hölgyeim és uraim, hatalmas tapsot a K.O.-nak!

Hatalmas taps, aztán elindult a zene. Sorban lépkedtünk fel a színpadra, egyenesen a reflektorok fényes kereszttüzébe. Hálás voltam, hogy az erős fénytől nem láttam Olivéréket, mert tuti sokkal jobban izgultam volna, mint így, hogy csak tudom, hogy ott vannak.

A társaimon is érzékeltem az izgalom hullámait, de a táncunkon ez nem látszott. Összeszedettnek és profiknak tűntünk. Tökéletes szinkronban mozogtunk, amit kívülről is jó lehetett nézni, de részese lenni leírhatatlanul csodálatos volt. 

Aztán jött a szólóm. A lábam remegett kissé, mégis azt hiszem jól megcsináltam. Legalábbis a tapsviharból erre következtettem.

A meghajlás után felspannoltan iramodtunk meg az öltözők felé pacsizások és sikítozások közepette.

- Egy kis figyelmet kérek! - állt fel Kriszta egy padra, ezzel elérve, hogy mind odanézzünk - Először is, eszméletlenül büszke vagyok rátok lányok, hogy ilyen profin hoztátok a szintet! Azt nem mondom, hogy nem voltak botlások, mert voltak, de ahogy csináltátok tovább, mintha mi sem történt volna, na az fergeteges volt!

Kriszta beszédét rögtönzött taps követte és egy hatalmas csapatölelés után már kint is voltunk az előtérben, hogy a családtagjainkat is ölelésben részesítsük.

Én hamar megtaláltam a többieket részben a fiúk felhőkarcolónyi magassága miatt, részben pedig Luca miatt, aki apa nyakában ülve integetett.

- Sziasztok! - futottam oda hozzájuk vigyorogva és az illem miatt apát szorongattam meg először, utána pedig sorban haladtam. Olit direkt a végére hagytam, mert így maradhattam hozzábújva.

- Milyen voltam? - kérdeztem körbenézve.

- Hát, sokat gondolkodtunk, hogy közöljük finoman, hogy pocsék voltál... - vakargatta a tarkóját Ya Ou, de mielőtt komolyan vehettem volna ő már elröhögte magát, Benny pedig adott neki egy finom pofont, hogy helyrerázza Ya Ou Úr agyát. Bár, nem is vagyok biztos benne, hogy van neki.

- Ügyes voltál nagyooon! - vigyorgott Lucus, azzal az aranyos, ezerwattos mosolyával.

- Köszönöm kis szívem! - küldtem felé egy ugyanilyen vigyort.

Csevegésünket Kriszta zavarta meg, akit egy elegánsan öltözött nő követett.

- Nem akarom megzavarni a diskurzust, de fontos dolgot kell megbeszélnem Bellával. - húzott magával Kriszti szabadkozva és egy csendes sarokba vezetett.

- Mi volt olyan fontos? - kapkodtam tekintetem a tánctanárom és az ismeretlen nő között.

- Bella, szeretném bemutatni neked Kővári Vandát, aki az X-Faktor egyik producere. Engem kért fel, hogy idén koreografáljam a versenyzőket és szeretnélek nála beajánlani. Ő is látta a ma esti szólódat és a korod ellenére szívesen bevenne a csapatba.

- Tényleg? - pislogtam Kővári asszonyra.

- Abszolút. Ha benne van, akkor már holnap aláírhatjuk a szerződést! - mosolygott halványan.

- Rendben, köszönöm a lehetőséget! - ragyogtam fel.

- Itt a névjegykártyám, hívjon és egyeztetünk! - nyújtott át egy kis kártyát, majd sarkon fordult és elnyelte a tömeg.