Karácsonyi különkiadás

Sziasztok! A Karácsony alkalmából szeretnélek meglepni benneteket egy kis meglepetéssel, ami ez esetben egy kis novella formájában érkezik! Jó olvasást hozzá, remélem tetszeni fog!

Kellemes ünnepeket mindenkinek! xx

Első Karácsony

Olivér szemszöge

Mosolyogva figyeltem, ahogy Bella a szobában pörögve-forogva akasztotta fel a díszeket a majd' három méteres fánkra. Túl szép volt, hogy igaz legyen, hogy az apja megengedte, hogy nálam töltse a karácsonyt.

- Mi lenne, ha nem csak ott állnál, hanem csinálnál is valamit! - fordult felém Bella karba tett kézzel.

- Csináltam kakaót! - mutattam a kávézóasztalon ücsörgő két bögrére, amiből szinte kicsordult a tejszínhab.

- Nagy munka... - motyogta szem forgatva.

- Parancsolsz? - vontam fel a szemöldököm.

- Semmi, semmi...! - sóhajtott - Inkább segíts, hogy fel tudjam tenni a csúcsdíszt!

Engedelmesen léptem oda hozzá és a derekánál fogva felemeltem, hogy a fa tetejére illeszthesse a hatalmas, arany csillagot.

Munkánk végeztével elégedetten léptünk hátra és a villanyt lekapcsolva immár csak az égők világították be a szobát.

- Gyönyörű! - jegyeztem meg, mire Bella hátrafordult és megajándékozott a világ legszebb mosolyával.

Kék szemei visszatükrözték az ünnepi világítás meghittségét és egyszerre értelmet nyert számomra az a mondat, hogy Karácsonykor a szeretteiddel lenni a legjobb. Bells sokáig csak a legjobb barátom volt, de azt hiszem, mindig is többet éreztem iránta és most, hogy itt állunk, úgy érzem sosem voltam még boldogabb. Dereka köré fontam karjaim és magamhoz húzzam, hogy megcsókolhassam.

- Szeretlek! - bújt hozzám.

- Én is téged. - pusziltam bele a hajába. Nem tudom, meddig álltunk volna még ott egymást ölelve, ha nem szólal meg a csengő, így mindenesetre alig két percig kapaszkodhattunk egymásba. Kelletlenül engedtem el a szőke lány kezét, majd az ajtót kitárva beengedtem a hidegben fagyoskodó Ya Ou-t, Benny-t és Szikit, akik beugrottak boldog karácsonyt kívánni, mielőtt elindultak volna a barátnőikhez.
Bella teljesen beleélte magát a háziasszony szerepbe, úgyhogy ennek megfelelően nasit és kakaót hozott a szobába, leste a vendégek minden megmozdulását, valamint a fotelkarfán ülve folyton ugrásra kész volt.
- A fiúkkal szeretnénk átadni nektek a karácsonyi ajándékotokat! - állt fel a kanapéról Sziki, a többiek pedig bólogatva követték a példáját. Bella arca az ajándék szóra felragyogott és az ujjait morzsolgatta izgatottságában. Tudtam, hogy nekem kell átvennem a csomagot, úgyhogy Szikihez lépve egy pacsival és öleléssel köszöntem meg neki az ajándékot. A kíváncsiságomat félretéve nyújtottam át a szatyrot a mellettem toporgó kék szemű lánynak és mosolyogva figyeltem, ahogy izgatottan les bele.
- Istenem, de aranyos! - vette ki a csomagból a bögréket, amik egymás mellé illesztve tökéletes összhangot teremtettek.
- Köszönjük! - vigyorogtam a fiúkra, akik mosolyogva nyugtázták, hogy az ajándékuk telibe talált. Bella gyűjti a mintás bögréket, ráadásul ez valamilyen szinten a kettőnk összetartozását hirdeti.
- Nekünk is van ám valamink a számotokra! - jelentette ki Bells, majd miután a bögréket biztonságba helyezte az asztalon, felsietett az emeletre az említett meglepetésért.
- Tádááá! - nyújtotta át mindhárom fiúnak egyesével a kis csomagot. Igazából minden csomag ugyanazt tartalmazta: egy képmontázst az X-Faktoros időkből. Egy ilyen nekem is jutott, ami jelenleg a hálószobám falán függ az ágy feletti előkelő helyen.
- Úristen, köszönjük! - szólalt fel Benny elsőként, meghatottan pillantva a képre.
- Semmiség, igazán megérdemlitek! - felelte Bella mosolyogva. Iszonyú jó érzés volt nézni, hogy a legjobb barátaim és a barátnőm ennyire jól kijönnek egymással, a csoportos ölelés pedig csak hab volt a tortán.

A finom karácsonyi vacsora után, amit Bellával kettesben fogyasztottunk el, kezdődött a mi kettőnk ajándékozása. Mindketten a fa alá rejtettük a csomagjainkat, igaz, nekem még volt egy kis meglepetésem, aminek az érkezésére még fél órát kellett várni.
Én a magam részéről sapkát kaptam, amit azonnal fel is tettem, valamint egy digitális képkeretet, amin már pörögtek is a Bellával és a srácokkal közös képet. Rögtön tudtam, hogy ennek az éjjeliszekrényemen a helye.
Bella azzal a vörös pulcsival lett gazdagabb, amit két hete nézett ki, plusz megleptem egy karkötővel.
- Köszönöm, ez életem legeslegszebb karácsonya! - ölelt meg, karján már a frissen kapott ékszer csilingelt.
- Nincs mit, de a java még hátra van! - kacsintottam rá és mintegy végszóra megszólalt a csengő. Bellát kézen fogva sétáltam ki az előszobába. A küszöbön a bátyám Erik várakozott, kezében Bells ajándékával, egy kölyök golden retrieverrel.
- Ez... Ez mi? - kapta a szája elé a kezét, szemét le sem vette a kutyáról.
- Ő itt az ajándékod! - karoltam át - Boldog Karácsonyt!
- Te jó Isten! Köszönöm! - lelkendezett. Erik mosolyogva nyújtotta át a lánynak a kutyát, majd egy cinkos pillantás után otthagyott minket kettesben.
Követtem Bellát a nappaliba, ahol épp a kiskutya fülét vakargatva bambul maga elé.
- Na, van már neve? - ültem le mellé törökülésbe.
- Még gondolkozom. - hajtotta a fejét a vállamra. Fél karral közelebb húztam magamhoz és beleszagoltam a hajába, aminek mangó illata mindig a biztonságot és szeretetet jelentette számomra.
- Legyen Fate. Az angolul sorsot jelent és én bízom abban, hogy az a sorsunk, hogy együtt maradjunk. - mondta csöndesen.
- Csodás ötlet! - pusziltam bele a hajába mosolyogva. Fate vinnyogva bújt az ölünkbe még több simogatást követelve, mi pedig készségesen teljesítettük a kérést.
Ott és akkor csak arra tudtam gondolni, hogy még sok ilyen karácsonyt szeretnék megélni ezzel az édes kutyával és a szerelmemmel, Bellával.