13. rész

We Can't Stop

Az iskolakezdés előtti utolsó szombaton teljes mértékben a "csináljunk már valamit, mert meghalok" életérzés kerített a hatalmába, ahogy a környezetemben minden tinédzsert. Szerencsére az egyik csapattársamat, Fannit meghívták egy házibuliba és mivel nem volt kedve egyedül menni, engem  és még pár embert is elhívott. Gondoltam, én is elhívom Olit, de persze nem ért rá. Azért elküldtem neki a címet, hátha, bár nem reménykedtem.

A formaság kedvéért elkéredzkedtem apától, annak ellenére, hogy általában bármilyen buliba elenged, persze ésszerű keretek között. Most sem kellett csalódnom benne, így egy cuppanós puszi után rohanhattam ruhát válogatni és sminket készíteni.

Azt kell, hogy mondjam, ez a művelet egyedül igencsak unalmas. Ha barátnőkkel készülődsz van társaságod, segítséged pluszba pedig még jókat is nevettek. Most először kívántam, hogy Alexával minden rendben legyen köztünk. Hiányzott a pörgése, a hülyeségei és úgy az egész személyisége. Fel akartam hívni, de féltem. Féltem, hogy nem veszi föl, vagy ha fel is veszi, elküld a fenébe. Köszönöm, de erre nincs szükségem!

Hosszas tépelődés után sikerült kiválasztanom egy türkiz színű toppot, fekete sorttal és az elengedhetetlen, fekete magassarkúmmal. Ezután következhetett a smink, amit nagy gonddal, kerek egy órán keresztül csináltam, de a végeredményt látva teljesen megérte. A hajamat gyorsan besütöttem, így az csinos hullámokban omlott a hátamra. Tökéletes!

A ház előtt Fanni, Anna és Regi várakozott, mindegyiküket a tánccsapatból ismertem  már évek óta, mégsem voltunk soha közös buliban, de ami késik, nem múlik, igaz?

A csajok nem győzték csodálni a sminkemet, ami nagyban hozzásegített, hogy magabiztosan sétáljak be abba a vadidegenekből álló házibuliba.

Türelmesen megvártam, amíg a többiek lepakolják a cuccaikat és csak azután vetettük be magunkat a buli helyszínére, a nappaliba.

Egy panelhez képest tágas szobába érkeztünk. A bútorok mind a félre voltak tolva, a falakon pedig több égősor futott végig, amiknek villogása klubbá hasonlatossá tette a helyet. A szoba sarkaiban elhelyezett hangszórók miatt az egész szobát betöltötte a zene, konkrétan a gyomromban éreztem a basszus lüktetését. Ha jobban füleltem azt is megállapíthattam, hogy az egyik kedvenc számom megy. DVBBS & Borgeous Tsunami.

Vigyorogva vetettem bele magam a táncoló emberek tömegébe és már egyáltalán nem éreztem magam elveszettnek. Igazi seggrázós táncot nyomtan, teljesen magával ragadott a hangulat. A zene hangereje, a villódzó fények és az egymáshoz simuló embertömeg teljességgel visszaadta a menő klubok légkörét.

Talán ez a fülledt erotika, ami a levegőből áradt, volt az oka, hogy egyáltalán nem zavartak a körülöttem legyeskedő srácok. Néha néha eltáncoltam az útból, ha valaki épp a seggemet markolászta, de úgy általánosságban nem zavartattam magam.

Aztán hirtelen egy szorítást éreztem a csuklómon és valaki erőteljesen az erkély felé taszigált. A fényviszonyok miatt nem láttam az el rablóm arcát, de a fogásából rögtön lejött, hogy pasi az illető.

- Te mégis mi a francot művelsz? - rivallt rám a srác, akit a hangjáról egyből felismertem.

- Olivér? Mit keresel te itt? - hunyorogtam, hogy ki tudjam venni vonásait a hold gyér fényében.

- Ne tereld a témát! - csattant fel - Mi a szart csináltál bent?!

- Táncoltam. - közöltem váll rándítva. Most komolyan, mi olyan nagy cucc ebben? Mellettem körülbelül mindenki ezt csinálta, nem nagy ügy. - gondoltam, de hangosan már nem mondtam ki.

- De hogy táncoltál? A mögötted lévő csávó konkrétan majdnem megdugott! - kelt ki magából.

- Mi? Neked elment az eszed!

- Nem tudom, hogy kéne reagálnom, ha a barátnőm a szoba közepén vonaglik, körülötte vagy öt idegennel!

- Bízhatnál bennem annyira, hogy tudd, soha nem csalnálak meg!

- Hát nagyon nem úgy tűnt!

- Mért, akkor hogy tűnt? - tettem csípőre a kezem kihívón.

- Úgy, mintha a barátnőm átment volna ribancba!

Elkerekedett szemekkel bámultam rá, aztán elöntött a méreg.

- Seggfej! - vágtam a fejéhez vicsorogva, majd szó szerint elrohantam.

Most komolyan, mi a faszt képzel ez magáról?! Konkrétan fapofával leribancozott! A düh teljesen elvakított, de a tempóm változatlan maradt. Olyan gyorsan futottam hazáig, amennyire csak tudtam, hogy Olivér még véletlenül se érjen utol. Ha egy mód van rá, soha többet nem akarom viszont látni azt a bunkót!