16. rész

Sziasztok!
Mivel itthon betegeskedem, volt időm megírni a részt, ami véleményem szerint elég hosszú lett. Remélem elnyeri a tetszéseteket és továbbra is ilyen inspiráló kommenteket hagytok!
Jó olvasást és további szép napot!
Big hug,
Aura

Someone Else

Nálam egyértelműen a kedd követte a hétfőt a "Melyik napot utálod a legjobban?" skálán, aminek nagyrészt az órarendem volt az oka. Hét óra? Komolyan? Ráadásul ebben a hétben benne van a három mumustantárgyam; matek, kémia, fizika. Kérlek, lőjetek le!
Mivel apa nem volt hajlandó kiírni se mára, sem az egész tanévre, így muszáj voltam felöltözni.
Van egy kék, hosszú ujjú haspólóm, ami nagyjából egy éve megvan és lassan kabalává kezdi kinőni magát, így azt vettem fel, hátha dob valamit ezen a pocsék napon. De mivel ez így nem állta volna meg a helyét az iskolában, alávettem egy egyszerű, fehér trikót. Beletáncoltam magam a szűk farmersortomba, felraktam egy minimális sminket és miután szabályos masnit kötöttem a zöldeskék tornacipőm fűzőjére, már kész is voltam.
Apa a héten reggeles volt, így már nem is volt otthon, amikor teljes harci díszben kotorásztam a hűtőben valami tízórainak való reményében. Végül csak egy sovány salátát sikerül összedobnom pár salátalevélből, paradicsomból, uborkából és némi répából. Majd ha nagyon éhen akarok halni, kipótolom egy rántott húsos szendviccsel a büféből.
A házból kilépve kétszer is leellenőriztem, hogy jól bezártam-e az ajtót, majd a szikrázó napsütésre tekintettel az orromra toltam a Ray Banem, amiért júniusban két hetet könyörögtem apának, és a zenémet bedugva, szapora léptekkel haladtam a buszmegálló felé.
Hirtelen egy kéz ragadta meg a felkarom és mielőtt felsikolthattam volna, egy tenyér tapadt a számra.Szerencsére volt annyi lélekjelenlétem, hogy térden rúgjam a támadóm, így a pillanatnyi meglepetést kihasználva kirántottam a fülemből a fülhallgatókat és szembefordulva az illetővel felvettem a támadó pozíciót.
-Uram isten Ya Ou! - hajoltam a földön térdelő fiú fölé és minden igyekezetemre szükségem volt, hogy ne röhögjem el magam.
-Megmondanád, hogy ez mire volt jó? - kérdezte, arca fájdalmas grimaszba torzult.
-Azt hittem el akarsz rabolni. - közöltem csípőre tett kézzel.
-Elismerem, nem a legjobb módszert választottam, de a zene miatt nem hallottad, hogy ordibálok.
-Ó! Bocsi. - vigyorogtam angyalian és felhúztam a srácot az aszfaltról.
-Köszi! - porolta le a térdét.
-Mi szél hozott erre? - kérdeztem, mikor ismét megindultunk a megálló felé.
-Olivér a tegnapi próbán nagyon szét volt esve. Tudsz valamit esetleg? - pillantott rám kíváncsian.
-Az igazat megvallva szakítottunk. - motyogtam, tekintetem végig a járdán lévő repedéseket fürkészte, hogy addig se kelljen Ya Ou szemébe néznem.
-Miii? - döbbent meg és megállt az út közepén.
-Úgy van, ahogy mondom, de mozdulj már, mert semmi kedvem elkésni. - toporogtam idegesen. A fiú engedelmesen bírta mozgásra lábait, de már koránt sem volt olyan beszédes kedvében.
-És jól vagy? - kérdezte halkan.
-Persze. Ez így volt a legjobb. - jelentettem ki és Ya Ou-val egy időben magamat is próbáltam meggyőzni.

Lilla már bent volt, amikor megérkeztem alig öt perccel csengetés előtt
-Szia. - köszöntem amint lerogytam a székemre.
-Hali, mi újság? - pillantott fel a csokis croissant-jából.
-Semmi fontos. - legyintettem - Izgulsz az első, igazi suli napod miatt?
-Nem igazán. - vont vállat - Az osztályt már úgy, ahogy megismertem tegnap, a többi meg már babapiskóta.
-Ha szerinted az osztály volt a kemény mag, akkor nem láttad még a fizika tanár bukásátlagát. - vigyorogtam rá.
-Szerintem nem is akarom látni. Úgyis benne leszek.
-Ne fesd az ördögöt a falra!
-Jó, na. Te meg tartsd távol tőlem a csontos könyöködet!
-Nem is csontos! - tiltakoztam sértődött grimasszal.
Lilla erre mondott volna még valamit, de a terembe lépő  rajz tanár a torkára forrasztotta a szót.
-Jó reggelt! - köszönt, mi pedig motyogva ismételtük utána ezt a két szót. Ahogy jobban szemügyre vettem a tanárnőt és a vaskos noteszét, egyből tudtam, hogy tipikusan az a tanár, aki szerint az ő tantárgya a LEG.
Hát, próbálja meg a 10. d-t elkötelezett művészekké tenni, majd meglátjuk, hogy a srácoknak mennyi idő kell ahhoz, hogy kikészítsék.
Szünetben Lillával kiültünk a színpadra, hogy jól halljuk az, idén végre üzemelő, iskolarádiót, ahonnan éppen egy Bruno Mars szám szólt. Mindketten halkan énekeltünk, miközben a nyüzsgő diáksereget figyeltük.
-Amúgy van valakid? - kérdezte hirtelen Lilla, beletrafálva a jelenlegi legérzékenyebb pontomba.
-Volt. Egészen szombat estig. - mondtam keserűen.
-Bocsánat, nem akartam. - szabadkozott.
-Hagyd csak. Nem tudhattad. - vontam vállat.
-Nem, tényleg hülye voltam. Bocsi. - döntötte fejét a vállamnak.
-Inkább legyél bolond, mint egy besavanyodott picsa. - mosolyodtam el.
-Köszönöm. Ilyen szépet még sose mondtak nekem. - nevetett fel.
-Szívesen máskor is. - kuncogtam.
- Látom, a két nyomorék megtalálta egymást. - jegyezte meg Vanessza a teremből kilépve.
- Miért, kit találtál magad mellé? - nézett körbe Lilla "kíváncsian", mire kiszakadt belőlem a röhögés.
- Nagyon vicces! - nyomta meg Vani a "gy"- t, majd egy lenéző fintor kíséretében elvonult.
- Hölgyeim és uraim, Bécsi Vanessza! - imitáltam tapsot.
- Milyen kedves lány! - nézett utána Lilla - Szerintem a cápák a Csendes-óceánon jól ellennének vele.
- Én sajnálnám a cápákat. - jegyeztem meg vigyorogva.
- Ott a pont! - kuncogott Lilla, majd a színpadon hátrafeküdve élvezte ki a szünet utolsó perceit.

- Mik a terveid délutánra? - kérdezte Lilla, ahogy kiléptünk az iskola kapuján.
- Jelenésem van az RTL székházban. - közöltem, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lett volna.
- Hogy-hogy? - húzta föl a szemöldökét meglepetten.
- Idén felkértek, hogy legyek benne az X-Faktor háttértáncos gárdájában! - mosolyodtam el büszkén.
- Wow! Gratulálok!
- Köszönöm! Ez hatalmas lehetőség és remélem, nem fogom elszúrni!
- Ha felkértek, akkor biztosan remek táncos vagy és nincs félnivalód! - biztatott.
- Remélem, igazad van! - harapdáltam az ajkam szégyenlősen.
- Ezer százalék!
Hazaérve épp csak annyi időm volt, hogy lecseréljem az iskolai ruhám valami elegánsabbra és már rohantam is.
Na jó, a BKV konkrétan életveszélyes egy lánynak, amikor puccba vágja magát. Ha hét csávó nem vetkőztetett le a szemével, akkor egy se. Emiatt egész úton halálfélelmem volt és úgy tettem, mintha a körmöm piszkálása lekötné minden figyelmem.
Ennek ellenére épségben és öt perccel a megbeszélt időpont előtt értem a székházba. Útbaigazítást kértem a recepcióstól, majd gyorsan, mégis elegánsan siettem Kővári asszony irodája felé.
Az említett helység a harmadik emeleten kapott helyet, egy hosszú folyosó legvégén. Itt már lassítottam a tempómon, hogy itt-ott megnézzek pár képet a falon vagy elolvassam az ajtókon lévő táblák feliratait.
Büszkeséggel töltött el, hogy fiatal korom ellenére máris az X-Faktorban táncolhatok hisz ez Magyarország legnézettebb tehetségkutatója.
Izgalommal vegyes félelemmel álltam meg az utolsó ajtónál, amin, egy mély lélegzetvétel után, határozottan kopogtam be.
- Szabad! - hangzott fel a túloldalról Kővári asszony csilingelő szopránja.
- Jó napot! - köszöntem az irodába lépve.
- Szervusz Izabella! Kérlek, foglalj helyet! - intett az íróasztallal szemben elhelyezkedő két fehér bőrfotel egyike felé. Engedelmesen ereszkedtem le az ülőalkalmatosságra, táskámat az ölembe húztam, hogy annak pántját babrálhassam megbeszélés közben.
- Egy pillanat és előkerítem a szerződést! - mondta a nő, mielőtt beletúrt az asztalon álló számtalan irattartó egyikébe.
- Csak nyugodtan! - feleltem udvariasan és a várakozással töltött időben jobban szemügyre vettem az irodát.
Négyből egy falon egy hatalmas ablak fedett, amin eme délutáni órában csak úgy áradt a napfény. Az íróasztal mögötti falat két hatalmas könyvespolc takarta, rajtuk könyvek, mappák és különféle színű és méretű irattartók. A két fotelen kívül volt még egy ugyanilyen, fehér, bőr kanapé, ami közvetlen az ajtó mellett helyezkedett el. A fennmaradó helyeken cserepes növények álltak, illatuk megtöltötte a helység levegőjét valamiféle trópusi egzotikummal.
- Meg is vagy! - nyújtott felém Kővári asszony pár összefűzött, nyomtatott lapot.
Mivel apa ügyvéd, már ötévesen megtanultam, hogy elolvasás nélkül ne írjak alá semmit és nagyon ügyeljek az apró betűs részre. A szerződésemet is ezeknek a kritériumoknak megfelelve kezeltem, végül pedig alá is írtam.
- Nos, üdvözöllek az X-Faktor csapatában! - mosolygott rám a nő, miután átadtam neki az aláírt dokumentumot. Boldogan viszonoztam a mosolyt, majd egy "Két hét múlva találkozunk!" kíséretében kilibbentem az ajtón.
El sem akartam hinni, hogy ez komolyan megtörténik, pont velem.
Úgy látszik, Balszerencsés Bellának is összejöhet valami! - gondoltam vidáman, de egyből alábbhagyott a jókedvem, amikor megpillantottam a hallban Olivért egy fekete hajú lánnyal smárolni.