18. rész

Sziasztok!
Hatalmas bocsánatkéréssel tartozom az eltűnésem miatt, amit nem szeretnék megindokolni mert eléggé személyes jellegű.
Viszont végre készen lettem a résszel, ami remélem, elnyeri a tetszéseteket! Még egyszer rettenetesen sajnálom! További szép napot és jó olvasást!
ui.: Csináltam egy facebook csoportot, ahol tudtok velem beszélgetni, kérdezni és persze mindig találtok majd friss információt a részekkel kapcsolatban.
Big hug,
Aura

Really Don't Care

A szívem eszeveszett tempóban dörömbölt a mellkasomban, pedig még másfél óra volt kezdésig. A ruhám kikészítve, a smink és a haj rendben, de én mégis úgy rohangáltam fel-alá, mintha legalábbis világvége lenne.

Mivel az egyedüllét csak fokozta az amúgy sem kis izgalmam, elindultam megkeresni a többi táncost, a versenyzőket, akárkit.

Némi keresgélés után Alexára bukkantam az After X-es helységben, aki épp magában dudorászott.

- Bella! - derült fel, mikor meglátott.

- Szia! - huppantam le mellé.

- Csak nem izgulsz? - kérdezte, miközben nézte, ahogy igyekszem nem lerágni a manikűrözött körmeimet.

- Kicsit. - füllentettem.

Lexa elnéző mosollyal nyugtázta a hazugságom.

- Énekelj valamit, hátha megnyugszom! - kértem. Természetesen egyből belement, hisz imádta megcsillogtatni a tehetségét.

- Kapsz néhány Demi slágert! - jelentette ki, majd belekezdett a Give Your Heart A Break-be. Halkan én is dúdolgattam vele, miközben lassacskán mindenki beszállingózott a helységbe. Igen, Olivér is. Gyors mosolyt vetettem a másik három fiúra és visszafordultam Lexa felé, aki immáron a Really Don't Care-t énekelte.

Imádtam ezt a számot. Akár álmomból fölkeltve is vidáman fújtam a szöveget, épp ezért nem utasítottam vissza barátnőmet, amikor némán, pusztán a tekintetével arra kért, hogy énekeljem én Cher Lloyd részét.

Yeah, listen up
Hey, hey, never look back,
Dumb struck boy, ego intact
Look boy, why you so mad

Second guessin', but should've hit that

Hey Demi, you picked the wrong lover

Should've picked that one, he's cuter than the other

I just wanna laugh, cause you're tryna be a hipster

Kick it to the curb, take a Polaroid picture

Csajos, erőteljes dalt énekelni az exed jelenlétében hatalmas adrenalin bomba! Tekintetemmel fogva tartottam Oliét, aki láthatólag kellemetlenül érezte magát. Természetesen nekem ettől lett még jobb kedvem. Ezt Lexa is észrevehette, mivel ezután ragaszkodott hozzá, hogy végig vele énekeljek és jobbnál jobb szakítás utáni dalokat választott.

Később mindenki bekapcsolódott és hatalmas jammelés kezdődött. Annyira fesztelen volt az egész, hogy az se zavart, hogy én nem is igazán tudok énekelni. A rap betétek mennek, de egyébként nagyon hamis tudok lenni.

A ledfal mögött állva csak az izzadt tenyeremre és az egyenetlen lélegzetvételemre tudtam gondolni. Egyszerre ijesztett meg és töltött el boldogsággal, hogy alig két percen belül az X-Faktor színpadán állhatok élő adásban. Megszorítottam a mellettem álló Alexa kezét, aki erősen visszaszorított. Felpillantottam arcára, ami brutál magas cipője miatt tizenöt centivel volt feljebb, mint általában és küldtem felé egy "Minden oké?" pillantást.
Félek - artikulálta némán.
- Nem lesz semmi baj! - suttogtam halkan, hogy csak ő hallja.
Időközben Robi befejezte a felkonfot és elkezdődött a zene. Miley Cyrus - We Can't Stop.
Először értelemszerűen Alexa lépett ki a színpadra, mi táncosok pedig árnyékként követtük. A sok ember figyelő tekintete és lelkes izgatottsága frusztrálttá tett, de hála Istennek Lexára tapadt a legtöbb pillantás. A táncosokat általában csak elvétve nézegetik.
Jobb láb kilép. Kar. Kar. Ugrás. - az agyam monoton tempóban diktálta a parancsokat én pedig gépiesen, ugyanakkor határtalanul boldogan táncoltam. Lehet, hogy nem én voltam a reflektorfényben, mégis olyan dolgot csináltam, amit szeretek egy neves műsorban. Nem hiszem, hogy tizenhat évesen kívánhatnék ennél többet.
Ahogy az utolsó hangok is elhaltak, követtem a többieket a backstage-be és az ottani kijelzőkön figyeltem az kritikákat.
- Nem akarlak lelombozni - na, ez jól kezdődik -, de szerintem néha túl sok volt a tánc és kevés volt az ének. Sőt, néhány helyen volt pár nagyon hamis hang. Szerintem kevesebbet kéne táncolnod és jobban figyelni a hangi dolgokra. - nyilatkozta Geszti. A kezem akaratlanul is ökölbe szorult, nem értettem egyet vele.
- Alexa drága, teljesen elvarázsoltál! Igaz, volt abban némi igazság, amit Péter mondott, én mégis azon a véleményen vagyok, hogy elképesztő, amit csinálsz. Egy igazi energiabomba vagy és beragyogod az egész színpadot, gratulálok! - mosolygott Szikora.
- Csatlakozom az előttem szólókhoz. A hangokkal volt némi problémád, de ez benne van a pakliban, nemde bár? Ennek ellenére szuper show-t nyomtál le, úgyhogy, ha kijavítod a hibáidat, a jövőhéten tökéletes leszel! - mondta Gabi.
- Maga egy igazi egyéniség! A mentorház óta sokan kétségbe vonták a döntésem, miszerint egy ilyen fiatal lányt hozok magammal az élő show-ba, de azt hiszem, mindenkinek megmutatta, hogy jól döntöttem! Kedves, elbűvölő, tud táncolni és az énekhangja sem utolsó. Kell ennél több? - tárta szét a karját vigyorogva Alföldi. Alexa mosolyogva hallgatta végig az értékelést és ugyanazzal a mosollyal válaszolt a mellé lépő Ben kérdéseire is. Már az is megfordult a fejemben, hogy odaragasztotta a vigyort az arcára, hogy pozitívabbnak tűnjön, de a lépcsőn lefelé már teljesen közömbös volt.
Én léptem hozzá elsőként, hogy gratuláljak és persze utána a többiek sem maradhattak el.
- Na, milyen volt? - faggattam, mikor végre leülhettünk egy csöndes sarokba.
- Fárasztó. És fáj az arcom. - dörzsölgette az említett területet, amivel sikeresen szétkente a pirosítót.
- Gyönyörűen nézel ki. - röhögtem a vörös fejét nézve.
- Én mindig. - felelte közömbösen, majd nekidőlt a vállamnak - Aludni akarok!
- Pedig még csak most kezdődött az este. Nem valami udvarias dolog átaludni a vetélytársaid produkcióit! - feddtem meg játékosan.
- Nem érdekel. - motyogta félálomban.
- Jó, akkor aludj, én keresek valami aktívabb társaságot! - hagytam ott Alexát, aki némán szunyókált a sarokban. Hát, nem egy éjjeli bagoly, az biztos. Mit fog csinálni holnap este? Állva elalszik a döntésen? Nem mondom, vicces lenne, ahogy horkolva elterül a színpadon, de nem hiszem, hogy a producerek díjaznák...
- Szia Bells! - futottam bele Ya Ou-ba a szűk folyosók egyikén.
- Szia! - villantottam rá egy ezer wattos mosolyt.
- Nagyon jól táncoltál az előbb! - dicsért meg.
- Köszönöm! - vigyorogtam szégyenlősen - Izgulsz a fellépés miatt?
- Kicsit. De egész héten rengeteget gyakoroltunk és bízom a tudásunkban!
- Ez a beszéd! Akkor nem is zavarlak tovább, sok sikert! - öleltem meg.
- Köszi! - puszilt meg és már el is tűnt.
Lett volna még valaki, akihez odamentem volna, de nem éreztem magam késznek rá.
Sokáig ültem egy hatalmas ládán egyedül, a gondolataimba merülve. Hogy lehet az, hogy egy olyan szerelem, mint a miénk annyira törékeny? Lehet, hogy az volt a baj, hogy én sokkal jobban szeretem Olivért, mint ő engem? Egyáltalán szeretett valaha, vagy csak egy lány voltam, akivel jól érezte magát pár napig?
Az utolsó gondolatra szúrást éreztem a szívemben és könnyek kezdték csípni a szemem, amik végül gyors egymásutánban gördültek le az arcomon, sok szürke csíkot hagyva maguk után. Így talált rám Olivér.