19. rész

Sziasztok!
Most sokkal de sokkal hamarabb hoztam a részt, mint amit megszokhattatok tőlem, remélem tetszeni is fog! Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket, örülök, hogy ennyi kihagyás után még vannak elkötelezett olvasóim! Luv ya guys!♥
További szép napot és jó olvasást!
ui.: Lépjetek be a facebok csoportba!:)
Big hug,
Aura

Let Her Go

Sebtében megtöröltem az arcom, de felesleges volt. Olivér arckifejezéséből láttam, hogy észrevette, hogy sírtam és nagyon nem tetszett neki. A szeméből az a fajta megtört üresség sugárzott, amit a szakításunk napján láttam. Akkor, amikor ellöktem magamtól. Akkor, amikor mindkettőnk élete kisiklott.

- Jól vagy? - kérdezte felém lépkedve.

- Szerinted jól vagyok? - néztem rá, nem túl barátságosan. Nem akartam kedves lenni vele. Nem akartam könyörögni, hogy kezdjük újra. És legfőképpen azt nem akartam, hogy megint szakítsunk és összetörjek. Féltem.

- Bells, szerintem meg kellene beszélnünk a dolgokat. - ereszkedett le mellém a ládára óvatosan, mintha bármelyik pillanatban nekieshetnék.

- Nincs mit megbeszélnünk. - motyogtam, szipogásom elárulta gyöngeségem.

Olivér csöndben nézett rám, végül pedig énekelni kezdett:

Well you only need the light when it's burning low,
Only miss the sun when it starts to snow,
Only know you love her when you let her go...

Only know you’ve been high when you’re feeling low,

Only hate the road when you’re missing home,

Only know you love her when you let her go...

And you let her go

(fordítás: Nos, csak akkor van szükséged fényre, amikor alig ég,
Csak akkor hiányolod a napot, mikor elkezd havazni,
Csak akkor tudod meg, hogy szereted őt, mikor elengeded,

Csak akkor tudod, hogy a csúcson voltál, mikor a mélyben érzed magad,

Csak akkor utálod az utat, mikor hiányolod az otthont,

Csak akkor tudod, hogy szereted őt, mikor elengeded,

És elengeded.)

Ezt a számot még Lilla mutatta nekem a múlt héten és egyből megszerettem. Megnéztem a dalszöveget, letöltöttem a telefonomra és sokszor erre aludtam el. Nem tudom, Olivér hogy érzett rá, de elérte, hogy ismét elsírjam magam.

Nem tudtam, hogy komolyan gondolja-e a dolgokat, komolyan mondta-e, hogy szeret, komolyan újra akarja-e kezdeni. Féltem a válaszoktól.

A dalrészlet végén Olivér a szemembe nézett, majd némi habozás után csak ennyit mondott:

- Ez gitárral jobb lett volna.

Annyira abszurd volt ez a kijelentés, hogy akaratlanul is kiszökött a számon egy kis kuncogás, ami aztán nevetéssé nőtte ki magát. Egyszerűen nem bírtam abbahagyni a röhögést, amitől Oli is rákezdett, így már két idióta röhögött veszettül a színfalak mögött.

- Mi ez a jókedv? - kérdezte Ákos, aki épp arra sétált és meghallotta a vihogásunk.

Csak a fejemet ráztam, nem bírtam megszólalni, levegőért kapkodtam és emiatt elég vicces hangokat produkáltam. Áki megvonta a vállát és ő is nevetni kezdett, de hogy min, azt nem tudtam és ettől még abszurdabb lett.

Nem is tudom, mikor nevettem ennyire utoljára. Kétségtelenül Olivér áll a felhőtlen jókedvem hátterében. Ő az, aki a legjobban ismer és akit a legjobban ismerek. Annyi év barátság után már a másik pillantásából tudjuk, hogy mit akar a másik, mire gondol vagy mit érez.

Pont ezért nem lepődtem meg, amikor a nevetés elhaltával Olivér hozzám hajolt és megcsókolt.

Ajkai puhák és kissé eperízűek voltak, de lehet, hogy csak saját szájfényem ízét éreztem a csókunkban, ami egyre hosszabbá és hosszabbá nyúlt. A fülem zúgása elnyomta Ákos vihogását, lehunyt szemhájaim végett pedig nem láttam semmit. Kezeim Olivér szőke hajába túrtak, igyekezvén bepótolni azt az időt, amíg nem érinthették őt. Akkor és ott nem foglalkoztam a minket érő negatív dolgokkal, emlékekkel. Olyan volt, mintha visszamentünk volna a múltba, a boldog időkbe.
Mikor ajkaink elváltak, Olivér kezei még mindig a tarkómon voltak, homlokát az enyémnek döntötte.
- Szeretlek Bella. Vissza akarlak kapni! - suttogta.
- Én is szeretlek! - súgtam, szemeim könnybe lábadtak.
- Meg tudod nekem bocsájtani a sok hülyeségem?
Lesütött szemmel mérlegeltem, de végül bólintottam. Olivér arcán boldog mosoly terült szét és sok édes csókolt lehelt ajkamra.
- Most mennem kell készülni, de a show után látlak! - kacsintott rám Olivér és eltűnt a szemem elől.
- Ez olyan romantikus volt! - nyávogta Ákos poénosan, akiről időközben teljesen elfeledkeztem.
- Neked nincs véletlenül dolgod? - vontam föl a szemöldököm.
- Hjjj! - jutott eszébe, hol van és Olivér után futott.
Fejcsóválva néztem utána, aztán én is leugrottam a ládáról és Alexa keresésére indultam.