20. fejezet 1. rész

With Ur Love

Céltalanul kóvályogtam a backstage-ben az After-X alatt. Megfordult a fejemben, hogy hazamegyek, de Olivér pusztán a nézésével világossá tette számomra, hogy van még egy kis elintéznivalónk. Nem tudtam, mire gondolt, mindenesetre a gyomrom összeszűkült az izgatottságtól.

Már legalább tizedszerre néztem meg az időt a karórámon, ami már-már megközelíti a matekórai mennyiséget.
Mennyivel jobb lenne otthon lenni a Némós ágyneműmbe bugyolálva! De nem, én itt várok egy srácra az RTL székházban, hogy megbeszéljük a kapcsolatunkat.
A farzsebemben rezegni kezdett a telefonom. Üzenet Olivértől.
Oli: Öt perc múlva a parkolóban!
- Légyszíves vagy valami? - morogtam sértetten, de minden további nélkül indultam meg a kijárat felé.
Döbbenten vettem tudomásul, hogy a késői óra ellenére egy tucat lelkes rajongólány még mindig az épület előtt toporog. Nem mondom, kitartóak!
Feltűnés nélkül somfordáltam el mellettük és lazán nekidőltem egy sötétkék Audinak. Ahhoz képest, hogy Olivér milyen parancsoló hangnemben írta az üzenetet, nem láttam, hogy közeledne.

Frusztráltan kopogtattam az idegen kocsi motorháztetején, és csak reméltem, hogy ennyitől nem fog beindulni a riasztó. Az azért elég kínos lenne...
Negyed órányi várakozás után végre nyílt az ajtó és a fiúk megtiszteltek minket a jelenlétükkel.
- Na végre! - sóhajtottam és ellöktem magam az autótól. Olivér persze egyből felfigyelt rám, de még mielőtt odajött volna, lefutotta a szokásos köröket a rajongókkal.
 Néhány öleléssel és közös képpel később Oli és én egymás mellett sétáltunk a kihalt utcákon.
- Gondolkodtam ezen a "Kezdjük újra!" dolgon - kezdte - És arra jutottam, hogy tényleg teljesen elölről kéne kezdenünk. Randizzunk, beszélgessünk, mintha nem ismernénk egymást kismillió éve!
Tetszett az elképzelése, hiszen, ha azt nézzük, nekünk igazából egy randink sem volt soha.
- Ez nem is olyan rossz ötlet. - jegyeztem meg közömbösen, palástolva az elragadtatottságom.
- Akkor... Eljönnél velem jövőhetén egy randira? - kérdezte szégyenlős mosollyal, amitől hirtelen elfelejtettem levegőt venni.
Mielőtt azonban válaszolhattam volna, Alexa csapódott oda hozzánk.
- Bella! Azt hittem, már rég hazamentél. Nem kellett volna megvárnod, de ha már ilyen cuki vagy, meghívlak kajálni. Felmegyünk hozzám és rendelünk egy pizzát vagy valamit! - hadarta, aztán karon ragadott és szó szerint elráncigált Olivértől, aki zavartan pislogott utánunk.
- Ezt most mért kellett? - förmedtem Alexára, aki csak mosolygott a kirohanásomon.
- Taktika. Minél többször visszautasítod, annál jobban akar majd! - kacsintott.