21. fejezet

Hi babes!
Egy napos csúszással, de felkerült a rész! Rövid lett és tömör, de most pont ilyenre terveztem. A következő rész előre láthatólag több időt fog igénybe venni, de ígérem, megéri rá várni! További szép napot és jó olvasást!
ui.: Ha valakit érdekel, van egy személyesebb blogom, ott all day-all night megtaláltok!
Big hug,
Aura

A little party never killed nobody

A protekciómat kihasználva a backstage-ben vártam az eredményt. Az utolsó másodpercek pörögtek, a színpadon állókból csak úgy sugárzott az idegesség. Alexa a háta mögött csettintgetett, miközben Lilit ölelte. Szegény lassan agyérgörcsöt kap a várakozástól.

- És a mai este első továbbjutója - kezdte végre Ben - SZÉCHENYI ALEXA!

Visítva örültem hátul, miközben barátnőm végigölelt mindenkit és sírva vonult le a színpadról, hogy utána az én karjaimban kössön ki. Örömkönnyek áztatta arca boldogan ragyogott és immár együtt néztük a show további alakulását. Keresztezett ujjakkal drukkoltam a szőke fiú(m)nak és a másik három imádni való idiótának, de Ben Ákos nevét üvöltötte legközelebb.

Tudtam, hogy a ByTheWay nem eshet ki a tegnapi fergeteges Blurred Lines után, de mégis remegtem. Az egész faktor el van cseszve, ha ők esnek ki vagy akár párbajozniuk kell!

Szépen sorban jöttek le az emberek, már csak az MDC, Eckert Anikó, a ByTheWay és Krasznai Tünde állt a színpadon. Remélem ő esik ki...

Sajnos pont Tünde neve a következő, amit Ben mond, én pedig fintorogva figyelem, ahogy magabiztosan ellépked mellettünk. Vissza kell fognom magam, hogy ne hagyjam kint véletlenül a lábam, de Alexa felvont szemöldökkel intett nemet, így csak fintorogtam a nőre.

- És az este utolsó biztos továbbjutója - kezdte Ben és épp csak annyi szünetet hagyott a mondat két fele között, hogy cseppet sem agresszívan felrohantam volna a színpadra és a gallérjánál fogva rángattam volna, amíg ki nem nyögi ki jut tovább. - A továbbjutó tehát a BYTHEWAY!

Visítva ugráltam Alexával, tekintetem a képernyőre szegeződött, ahogy a fiúk lepacsiztak az MDC-s srácokkal és csatlakoztak hozzánk hátul.

- Megcsináltátok! - repültem (oké, vetődtem) Olivér karjaiba.

- Meg - vigyorgott a szöszi folyamatosan. Szorosan öleltük egymást, aztán, amikor az MDC lejött, hogy felkészüljön, még gyorsan nyomtam egy-egy puszit a srácok arcára. Anival sincs semmi bajom, de őszintén remélem, hogy a fiúk jutnak tovább.
A táncosokkal és persze a többi versenyzővel a monitorok előtt tömörültünk, sokan nem tudták, hogy kinek szorítsanak.
A végeredményről végül  a nézői szavazatok döntöttek, lévén a mentorok nem tudtak egyöntetűen dönteni.
- Akinek ma véget ér a műsor - kezdte Lilu, és drámai mozdulattal felbontotta a borítékot - az MDC.
Sokkolva meredtem a képernyőre, majd a többiekre, hogy ez most mi volt. Láthatóan ők is megdöbbentek, de amikor elindult a fiúk (gyászosan rövid) kisfilmje a versenyzők kivonultak a színpadra, hogy gratuláljanak Anikónak és persze megöleljék Danit, Mikit és Botit.
Szívem szerint én is ezt tettem volna, de a szabályok kötöttek, úgyhogy inkább összeszedtem a cuccom és elindultam haza. Lexára és a többiekre még várt egy After X, amin szintén semmi keresnivalóm, utána mindenki kidől fél napra, szóval inkább otthon tanulok holnapra. Jó, igazából berakok egy filmet.
Sóhajtozva léptem ki az épületből, fél fülemben az elmaradhatatlan pink fülhallgatómmal, de mielőtt berakhattam volna egy Selena Gomez albumot, a telefonom emelkedő hangerővel kezdte játszani a The Vamps Somebody To You-ját, a kijelzőn pedig Olivér neve villogott.
- Hol vagy? - kezdte köszönés nélkül.
- Megyek haza - vontam vállat, habár ő ezt értelemszerűen nem láthatta.
- De mért?
- Mert késő van és amúgy se vehetek részt az After X-en.
- Akkor a bulira se jössz?
- Buli? Ezek után még buliztok? - vontam föl a szemöldököm.
- Aha, Ákosék szobájában a Corvinon.
- Éjfélkor ott tali - feleltem némi gondolkodás után. Apának majd azt mondom, Alexával voltam.

Apa lakása a Corvintól csupán húsz percnyi villamosútnyira volt, szóval bőven volt időm átöltözni a kicsit elegáns szettemből egy kényelmesbe. A sminkemre csupán negyed órát szántam, de az eredmény egészen jóra sikeredett. Ezek után már csak összepakoltam a holnapi cuccom (így nem is lesz hazugság, hogy Alexánál alszom), és már ott sem voltam.
Szegény apa. Nemrég költöztem hozzá, de máris két lábbal taposok az apa-lánya tervein. Huh, lesz mit bepótolnunk az biztos...

Ha nem tudtam volna, melyik Áki szobája, akkor sem téveszthettem volna el az ajtó túloldaláról jövő zajoktól. Vigyorogva kopogtattam, és egy szintén vigyorgó Marci nyitott ajtót. Hát, ő már nagyon nem volt szomjas. Némán oldalaztam el mellette, hogy olyan emberek vegyenek körül, akik mondjuk tudják is a nevemet. Ezzel most nem Marcit akarom szidni, evidens, hogy nem ismer minden háttértáncost, csak szerettem volna Alexával lenni. És persze Olivérrel.
A szőkeség feje rögtön feltűnt a szoba túlsó végén, hiába volt csak halvány a világítás. Ahogy ő is észrevett engem, ajkai huncut mosolyra húzódtak. Mondtam már, hogy imádom ezt a mosolyt?
Magabiztos léptekkel indultam el felé, tekintetem végig összekapcsolódott az övével. Én mosolyogtam, ő visszamosolygott... Alexa pedig elkapta a karom, mielőtt odaértem volna. Oké, Lexi tényleg a legjobb barátom, de abban a pillanatban nem sok választott el attól, hogy bemossak neki, amiért megakadályozza a filmbe illő összeölelkezésünket Olivérrel.
- Bellaaaaa! - karolt át Lexa, a leheletében lévő alkoholmennyiségtől simán berúghattam volna.
- Már megint hülyére ittad magad - jegyeztem meg, ahogy próbáltam lefejteni magamról a kezét.
- Talán egy picit - grimaszolt nehezen forgó nyelvvel.
- Ha ez így megy, ez a buli neked offos lesz - próbáltam a lelkére beszélni, de mintha meg sem hallotta volna.
- Ne legyél ennyire merev! Igyál!
- Te már ittál helyettem is - paskoltam meg a vállát, aztán végre elindulhattam a szőke herceg felé, aki... már rohadtul nem állt ott. Fenébe!